A gyermekkori magatartási problémák hátterében többféle tényező is szerepet játszhat. Az alábbiakban ezeket igyekszem sorra venni - életkori vonatkozásban is.
? A gyermekkori magatartási problémák egy része már a családban, a gyermek közösségbe kerülése előtt jelentkezik. Ennek leggyakoribb formája a hiszti, az engedetlen viselkedés. A kisgyermekek 2-3 éves koruk körül élik át az ún. dackorszakot, amely fontos fejlődési lépcsőfok a számukra. ?Én-tudatuk? egyre erősebbé válik, és nehezen tűrik a korlátozást. Ez - a szülők számára igencsak megterhelő időszak ? a kisgyermek normális személyiségfejlődésének része. Önmagában tehát, ha egy gyermek hisztizik, az nem kóros. Azonban, hogy a szülők hogyan kezelik ezeket a megnyilvánulásokat, az sorsdöntő lehet abból a szempontból, hogy a hiszti ?csak? a dackorszak (1-1,5 év) jellemzője marad, vagy a gyermek állandó viselkedésévé válik. Ha szülők megfelelően kezelik a hisztiket, megkönnyítik saját életüket is, és ezáltal esélyük lesz a későbbi magatartási problémák elkerülésére is.
? A gyermekkori magatartási problémák nagy része a gyerekek közösségbe kerülésekor jelentkezik/mélyül el. Itt ugyanis a gyerekeknek különféle szabályokhoz kell alkalmazkodniuk és el kell sajátítaniuk a társadalmi együttélés szabályait. Ha a gyermek otthon, az óvodába kerülése előtt még nem tanulta meg, hogyan kell szabályokat betartani (pl. elkényeztető nevelés következménye lehet), nagyon nehéz dolga lesz a közösségben.
? Magatartási problémák akkor is jelentkezhetnek, ha a gyermek életében valamilyen változás zajlik (pl. testvér születik, válás, költözés stb.). Ilyenkor átmenetileg a gyermek a viselkedésével igyekszik magára irányítani a figyelmet, rosszalkodásával fejezi ki, hogy ?nincs minden rendben?.
? Iskoláskorban a magatartási problémák gyakran a tanulási nehézségekkel függnek össze. Ha a gyermek képességei miatt (pl. figyelemkoncentrációs nehézség, részképesség zavar stb.) nem tud megfelelően teljesíteni, a tanulásból adódó kudarcait igyekszik viselkedésével kompenzálni.
? A magatartási problémák sajátos esete a hiperaktivitás, amelyet a köznyelv igen gyakran használ a nehezen kezelhető gyerekekre. A valódi hiperaktivitás azonban ritkábban előforduló tünet-együttes, amelyről bővebben olvashat itt (A hiperaktivitás).
